Legutóbb nem nagyon volt miről írnom, most meg azt sem tudom hol kezdjem. Amilyen nyugisan indult a hét, olyan eseménydús lett a vége.

 

Persze a hétköznapok javarészt megint adminisztrációs ügyekkel teltek, jutott idő egy kis turistáskodásra is, ráadásul kedves magyar hallgatótársaimmal, akikkel online kapcsolattartás után sikerült végre személyesen is találkoznom :) Első állomásunk (egy kínai diáklánnyal kiegészülve) az Olympiapark volt, amit az 1972-es olimpiai játékra építettek. Mára egy kicsit elavultnak tűnnek az akkori építészeti jellemzők, pláne, mivel a hipermodernnek számító BMW-Welt épületeinek a szomszédságában van, de attól még élmény volt körbejárni; illetve az Olympiaturm 175 méter magasan található kilátójából megfigyelni a várost. A park bejárása után még meglátogattam az első napon felfedezett hangulatos kis sörözőt, ahol arra a nyilvánvaló megállapításra jutottam, hogy nem kell belvárosi sörcsarnokban otthagyni a gatyánkat is egy hangulatos helyen elfogyasztott, kellemes német sörért.

Másnap a beosztott adminisztratív teendők után gyors programváltásra kényszerültem. Eredetileg azt terveztem, hogy kitakarítom a szobámat, de az idő túl gyönyörű volt ahhoz, hogy így cselekedjek, úgyhogy metróra pattantam és kiutaztam a már-már rögeszmémmé vált Allianz Arena-hoz. A metróról leszállva egy kicsit összezavarodtam, hiszen a nem bennszülöttek tájékozódása érdekében minden tömegközlekedési térképen és állomást jelző táblán egy focilabda jelzi a sportcsarnok helyét, viszont miután elhagytam az állomást, úgy tűnt, hogy még elég messze vagyok célpontomtól. Persze utána megpillantottam a magyarázatot is - az aréna parkolója pokoli nagy. Ezen átvágva végül ingyenesen bejutottam a stadionba (fizetett körbevezetésre is volt lehetőség, így a konkrét nézőtérre is beülhet az ember egy időre), majd indokolatlan mennyiségű kép készítése után távoztam, pont úgy hazaérve, hogy már ne legyen időm kitakarítani. De kár.

Másnap szintén magyar kollégáimmal, illetve ezúttal csak egy kollegával keltünk útra a közeli Starnberg városa illetve az amellett fekvő tó meglátogatásának céljából. De előtte meghallgattuk a harangjátékot a Marienplatz-on, illetve szem- és fültanúi voltunk egy politikus beszédének, az ezt kísérő (illetve túlharsogó) antifasiszta tüntetésnek, az elengedhetetlen rohamrendőri készenlétnek és a mellesleg rengeteg Bayern München és Hertha BSC szurkoló jelenlétének, elvégre ma meccs is volt. Röviden szólva jó ötletnek bizonyult a város elhagyása. Pláne, miután a tóhoz érkeztünk, ami mondanom sem kell, gyönyörű volt. A kék víz, a távolban látszódó hegycsúcsok és a városka idilli hangulata jóleső váltás volt a nyüzsgő főtér után. Kedves szállásadóim állítása szerint Starnberg ingatlanok szempontjából a legdrágább város Németországban, és ez látszik is rajta. Miután befizettünk egy egy órás hajóútra, láthattuk a parton található kúriákat, kastélyokat, egyebeket, a kapitány a hangosbeszélőn keresztül mondott is némelyikről egy-két mondatot, volt viszont olyan is, amelynek a jelenlegi tulajdonos nevét nem fedhette fel. Ezután még egy müncheni magyarok által rendezett táncházba is elnéztem, a múlt héten megismert kedves család meghívásával. Kiderült, hogy táncolni még mindig nem tudok, úgyhogy inkább társalogtam a jelenlévőkkel, majd hullafáradtan hazatértem megint elnapolva a takarítást.

Vasárnap persze ismét nem tudtam sort keríteni rá, mivel egy egyetemi diákegyesület által szervezett belvárosi túrával egybekötött játékkal vettem részt. Gondolom mindenki csinált már ilyet élete során, csapatokra osztottak minket és mókásnak szánt feladatokat hajtattak végre velünk a városban. Igazából jó is lett volna, csak már mindenki járt azokon a helyeken, ahova mennünk kellett, és a nyeremény (ingyenes belépő egy halloweeni buliba) nemigen motivált minket.

Hétfőn, azaz ma megkezdődött a hivatalos tanítási időszak (igen, október tizenhetedikén), viszont a pár napja összeállított órarendemen hétfőn nem található óra, viszont így is be kellett mennem találkozni a meglehetősen segítőkész tanszéki koordinátorral. Ezután bevásároltam, majd végre sikerült takarítani is.

A hétre nem terveztem egyéb kiruccanásokat, úgy érzem elég lesz az órákra bejárni, elvégre holnap már nekem is lesz pár.

A bejegyzés trackback címe:

https://bandimunchenbol.blog.hu/api/trackback/id/tr823310103

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.