Ironikus, hogy legutóbbi bejegyzésem után egy nappal egy kedves rokonom épp Münchenben járt és hozott vagy másfél tonna élelmiszert és alkoholt. Bár távol álljon tőlem a panaszkodás, a törkölyből már úgysincs sok és a töltött káposztát is kívántam. Viszont teljesen elfeledkeztem a héten bekövetkezett magyarországi Rammstein-koncertről. München ide vagy oda, egy kicsit húztam a számat hogy az utazási intézkedések közt nem maradt már se idő, se pénz a turné egyik állomásán tombolni egyet. Na mindegy, majd legközelebb (ha addig fel nem robbannak...), remélem (francokat, biztos vagyok benne) aki volt, az jól érezte magát, elvégre tavaly frenetikus volt. Erről jut eszembe, egy helyi rock klubba is el kéne már néznem egyszer - és nem a Hard Rock Café-ra gondolok, mivel az árakat elnézve oda legfeljebb csak übergazdag vállalatigazgatóként fogok üzleti úton bekukkantani...

Így hát a heti programom Rammstein helyett Neuschwanstein (hu.wikipedia.org/wiki/Neuschwanstein) és Hohenschwangau (en.wikipedia.org/wiki/Schloss_Hohenschwangau) volt - a helyi híres történelmi figura, II. Lajos bajor király nevéhez fűződő milliónyi látványosság közül kettő (na jó, Hohenschwangau szigorú értelemben véve nem kötődik annyira a királyhoz, de ebbe most ne menjünk bele...). Ehhez persze megint el kellett hagynunk Münchent, és ezúttal ezt egy nagyobb csoporttal tettük meg, ugyanis csatlakozott hozzánk néhány Kínából érkezett hallgatótársunk. Neuschwanstein pedig nyilván most áll felújítás alatt, úgy tűnik október közepétől nem igazán éri meg Németországban épületeket látogatni. Fájlaltuk továbbá, hogy a jegy megvásárlása után időpontot kaptunk, hogy mikor mehetünk a kastélyba (három órával később) és harmincöt percünk volt audio-idegenvezetéssel végigszaladnunk a termeken úgy, hogy közvetlenül a nyakunkba lihegett egy utánunk érkező csoport. Noha valóban elég sok látogató volt így is, de akkor is kell lennie valami mindenki számára kellemesebb megoldásnak. A környéken bejárva és egy helyi sör elfogyasztása után elindultunk hazafelé, filozofálva azon, hogy még birtokba kellene venni az éjszakát is, csak előtte haza kéne menni étkezni meg egy csöppet pihenni. Miután ez megtörtént persze lemondtunk az éjszakai műszakról, hisz' időközben energiaszintünk eszünkbe juttatta, hogy így is indokolatlanul korán keltünk és indokolatlan nagy távolságokat tettünk már meg. Majd legközelebb. Szerdán úgyis Stammtisch.

Ez volt szombaton, tegnap meg ma pedig a szokásos chill egy kis takarítással fűszerezve. A reggeli bevásárlás végzése közben végképp rájöttem (miután a reggelire szánt kenyér előző este elfogyott...), mekkora áldás az otthoni boltok vasárnapi nyitvatartása. De legalább azt is észleltem, hogy a sarki hentes megfelelően adagolja a Leberkäsé-t a zsemlébe.

A bejegyzés trackback címe:

https://bandimunchenbol.blog.hu/api/trackback/id/tr613382600

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.