A dolgok jelenlegi állása szerint a mai estém is hasonlóan fog telni, mint a múlt hét szerdai (gy.k.: az az este, amelyről az élménybeszámolót enyhén pityókásan írtam), és még kivételesen fél óránál több időt igénylő tanulnivalóm is van (egy röpke kis beadandót kellene elkészítenem pénteki határidővel - mondjuk szerencsére ez is opcionális...), de nem bírom megállni, el kell mesélnem nektek a nyitott szemmel járás előnyeit. Lehet, hogy a szokásosnál egy kicsit borúlátóbbra/negatív sztereotípiákkal jobban teletűzdeltre sikerült, így hát úgyhogy kötelességemnek érzem hozzáfűzni megállapításaim nonreprezentatív mivoltát és figyelmeztetni azt, aki azt ilyet nem bírja, hogy ne olvasson tovább.

- Feltételezem nem lep meg senkit az az észrevétel, hogy a németek egyáltalán nem udvariasak. Egy hölgy előreengedése az ajtóban eddig szinte mindig meglepődött hálálkodással vagy ahhoz hasonló rosszalló reakcióval járt, mintha ezzel próbáltam volna felszedni őket.

- Előző megállapításomból következik az, hogy bármilyen tömegközlekedési eszközre való fel- vagy leszállás még egy laza vasárnap délelőtt is kísértetiesen hasonlít egy Maximus Decimus Meridius és Leonidasz király által vezetett seregek között vívott halálos ütközetre a Battery című Metallica-keringő zenei aláfestésével. Magyarországon szokás megvárni, hogy leszálljon mindenki, itt nem.

- Az udvariassághoz talán enyhén fűződik az a tény, hogy a turházás és az egyéb arcból kiválasztható testnedvekkel történő publikus hangos játék nemhogy elfogadott, hanem majdnem nemzeti sport.

- A könyvtárban dolgozó emberek viszont hihetetlenül előzékenyek és segítőkészek. Ráadásul szinte mindig mosolyognak.

- A német nemzetiségű metált hallgató emberek nagy része lenézi a Rammstein-t és a hallgatóközönségét.

- Ugyanezen emberek kedvenc bandájuk nevét kiejtve hozzáfűzik a szívderítő "valószínűleg sosem hallottál róluk" mellékmondatot.

- Apropó, Magyarországon még (szerintem) van egy alig észrevehető határmezsgye a bölcsész és a hipster között. Itt már nincs. Bár emiatt a hétköznapi módon öltözködő/viselkedő emberek tűnnek a legalterebb egyéniségeknek.

- A Karácsonyra való készülődés már augusztus környékén elkezdődik, de november közepétől már a tetőfokát éri.

- "A homofóbok buzik" feliratú plakátot először az egyetem épületének evangélikus hittudománnyal foglalkozó szárnyában láttam. Ez az egyesült államokbeli keresztények homoszexualitáshoz való viszonyulásával összehasonlítva pláne mulatságos.

- Ha már itt tartunk, hallgatói közösségek szerveznek programot elsősorban melegek számára - feltételezem nem a separate but equal doktrína után szabadon, hanem ismerkedés megkönnyítése céljából.

- A hallgatók által készített kiselőadások olyan profi módon vannak elkészítve, mint némely előadás. Anno angol nyelvgyakorlat órán hírnevet (és barátnőt) szereztem magamnak kiselőadások inkvizítor-módon való kritizálásával. Ezekben még egy apró hibát sem lennék képes találni.

- A rendes előadásokon viszont úgy tűnik nem gáz, ha a prof a wikipédiáról idéz. Engem, szerény BA-hallgatót ezért egyes tanárok tarkón lőnének. Ágyúval.

A bejegyzés trackback címe:

https://bandimunchenbol.blog.hu/api/trackback/id/tr513406278

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Meningitis 2011.11.28. 20:23:17

Finom és egyáltalán nem feltűnő utalásaim látom nem találnak süket fülekre :D