Észre sem veszem, milyen vészesen közeledik ideiglenes hazatérésem időpontja. Egy utolsó helyzetjelentést az elmúlt napokról azért csak beszúrok.

Érdektelen szombatomat lazán átugorva kezdjük is szokatlanul eseménydús vasárnapom taglalásával: jártam a Pinakothek der Moderne nevet viselő intézményben is és ezzel sikerült még ebben az évben az összes müncheni képtárat meglátogatnom. Achievement unlocked. Úgy tűnik, minden alkalommal, amikor valami múzeum-szerűségben járok, sikerül belecsöppennem egy improvizáltnak tűnő előadásba - vasárnap ugyanis három operaénekes járkált a képtár csarnokaiban danolászva idegenvezetőnek öltözve. Ezen az élményen túltéve magamat este még a jégpályát is meglátogattam és csak egyszer estem pofára. Hát kérem, ennyi sikert nehezen bír el ez a nap, úgyhogy gyorsan le is feküdtem aludni.

Hétfőn többnyire az utazásra készültem és megmagyarázhatatlan okokból többször is a Marienplatz-on kötöttem ki, ahol jelenleg karácsonyi vásár zajlik, magyarul hemzseg az emberektől. Még hétfő délután is. Végül a Donisl nevű sörcsarnokban kötöttem ki, csak hogy egy búzasörrel megnyugtassam megterheléstől elszokott idegeimet. Sikerült is, elfogyasztása után sokkal könnyebben ment a hazatérés részleteinek átgondolása, viszont egy bankautomata beszippantotta a Deutsche Bank-os kártyámat. Baszki. És a bank már zárva van. Na mindegy, majd holnap intézkedem.

Kedd reggel a Deutsche Bank munkatársa fejcsóválva közölte velem, hogy háromszor elbasztam a PIN kódomat úgy kb. két hete, ezért nyelte el az automata a kártyámat. Sajna újat csak az ünnepek után tudnak küldeni. Annyi baj legyen, azelőtt úgysem tudnám átvenni. A mai első órám közepén adoptív mentorom írt SMS-t, hogy Münchenben vagyok-e még, mert végzett a beadandóival, és ezt meg kell ünnepelni. Simán, holnap is be tudok pakolni... óráim végigszenvedése után találkoztam a hölggyel, és jóízűen csevegve elszívtunk pár sört. Ja, és időközben észrevettem, hogy a cipőm talpa kettétört - az eddig itt tapasztalt legnagyobb havazás közepén. Fasza. Nem baj, van másik. Drága mentoromtól könnyes búcsút véve óvatosan hazabattyogtam.

Holnap pedig még lesz egy utolsó előadásom és utána éjszaka indulok haza. Január hetedikén fogok visszatérni; gondolom mindenkinek nyilvánvaló, hogy a blog addig szünetel (na jó, talán egy poszt még belefér). El kell ismernem, furcsa lesz magam mögött hagyni Münchent, elvégre már szinte teljesen megszoktam az ittlétet. De megint hiába siránkozom, hiszen legalább láthatom szeretteimet és két hét múlva vissza is térek.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://bandimunchenbol.blog.hu/api/trackback/id/tr663479645

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.