Az elmúlt pár nap legutóbbi élményeimhez képest szokatlan érdekességeket nyújtott. A Corpus linguistics előadásomra szükséges portfóliómat készítgettem, így nem igazán hagytam el még a szobámat sem, nemhogy a házat. Laikusok számára érthetően megfogalmazva egy miniatűr…

Eme dicső napon magam mögött tudtam vizsgáim előtti utolsó projektfeladatomat is. Kedden megtartottam a cockney-dialektusról szóló referátumomat, ami tök jól sikerült volna, ha különféle frusztrálóbbnál frusztrálóbb okokból kifolyólag nem az óra utolsó öt (ÖT) percét…

Nem is olyan régen meg találtam jegyezni, hogy az időjárás alapján azt hinné az ember, hogy tavasz van, nem pedig zord és kemény tél. A sors ezt úgy tűnik kihívásnak tekintette és komoly hóviharokat zúdított Münchenre (az esetek 40%-ban mennydörgéssel és villámlással…

Még kedvenc professzorom arcán is látszódott a meglepődés mai Corpus linguistics előadásom alatt, mivel ma sikerült nem rommásnaposan helyet foglalnom a teremben. De nem ez volt az egyetlen üdítő változás, ami ezt az órát érte...Szinte minden előadóteremben, amiben életemben…