Rendhagyó módon írok egy kicsit az engem ért kulináris élvezetekről/sokkhatásokról is, ugyanis jó néhány ember érdeklődött már ez en téma iránt. Sajnos rá kellett jönnöm, hogy legtöbb tradicionális német/bajor dolgot még mindig nem próbáltam ki, úgyhogy valószínűleg ennek a bejegyzésnek is lesz még folytatása.

Jó egyetemistához méltó módon kezdjük a folyadékbevitel alappillérével, a sörrel. Mintha már említettem volna egy korábbi bejegyzésemben, hogy a sör gyakorlatilag nem igazán számít alkoholtartalmú italnak – a német törvény szerint tizenhat éves kor után fogyasztható; és ha már itt tartunk, nyilvános helyeken, illetve legtöbb tömegközlekedési eszközön sem tiltott az alkoholizálás (a metrót illetve egy újságcikk szerint decembertől az S-bahn-t leszámítva). Ha jól tudom, egy sör elfogyasztása után (azaz 0.05%-os véralkohol-szintig) még autót is vezethetünk. Az Oktoberfest-ről sajna lemaradtam, de ezt a hiányt igyekeztem bepótolni – és volt is rá alkalmam, ugyanis legtöbb Erasmusosoknak LMU-hallgatók által szervezett program sörözőben kezdődött vagy végződött. A populárisabb helyi márkák közt találhatjuk az Augustiner, Spaten, Löwenbrau, Paulaner és egyéb sörfőzdék termékeit, bár cseh sört sem nehéz itt találni (azt viszont Prágában illene inni kéremszépen). Minőségben ezek a sörök sokkal jobbak, mint amit Magyarországon kaphatunk (az itteni Löwen például össze sem hasonlítható az otthonival…), viszont kocsmában/sörcsarnokban/szórakozóhelyen sokkal drágább is (fél liter kb. 1,50-3,50 Euró körül mozog). Boltban véve körülbelül ugyanannyiba kerül, mint otthon.

A sör mellé persze kötelező megemlíteni a sztereotip német virslit is. Bratwurst-ot még szégyenszemre nem kóstoltam, viszont a bajor Weißwurst (fehér virsli) már volt a tányéromon. Elvileg reggelire kéne fogyasztani, és jellegzetesen édeskésebb ízű (fogyasztása édes mustárral javallott) – számomra a sótlan májgaluskához hasonlított. Személyes véleményem szerint ehető, de nem fog a kedvenceim közé tartozni.

Egy pár szót megérdemel a helyi kenyér szilárd verziója is, elvégre szinte mindenhez szoktam azt is enni. Általában csomagolt, szeletelt parasztkenyeret veszek szupermarketekben fél kilót 50-60 centért, egyrészt, mert az egész háztartásban én zabálom a legtöbb kenyeret, és így legalább elfogy, mielőtt lejárna a szavatossága; másrészt pedig csomagolt mivoltához képest teljesen korrekt minőségű a bajor parasztkenyér.

Apropó, van még egy dolog, ami magyar ember hűtőjéből nem hiányozhat – a tejföl. Na, ebből viszont irgalmatlanul nehéz korrekt minőségű és kiszerelésű változatot találni – hát kérem, 225 gramm egy kétszemélyes lecsóra alig elég... a créme fraiche-t meg inkább meghagyom a franciáknak meg Randy Marsh-nak.

Visszatérve a német dolgokra, említettem már a Leberkäse nevű dolgot. Nyersfordításban „májsajt” lenne, de se a májhoz, se a sajthoz nincs sok köze. Külalakra egy kisebbfajta cipóra hasonlít, ízre és állagra pedig olyan, mint a parizer, vagy egy virsli belseje - körülbelül ilyennek képzelem el az angol Spam-et. Eddig melegen, zsemlébe biggyesztve fogyasztottam, és nem is rossz, csak ne lenne mindig olyan vastag, mint egy asztallap.

A népes török kisebbség által kínált döner-hez is volt már dolgom párszor, de tapasztalatom szerint az itteni törökök más fűszereket használnak, és kevésbé pirítják meg a húst, mint azt otthoniak. Ha nem fertőtleníteném magam néhanapján egy kiadós alkoholkúrával, már kezdeném figyelni magamon a hastífusz tüneteit. Persze nem ennyire rossz a helyzet, a higiéniai követelményeket meg szigorúan betartják/betartatják, és különben is, hajnali háromkor dülöngélve senki nem vár gourmand-élményt a sarki gyorsétteremben.

Apropó gyorsétterem, itt is van rengeteg Burger King, McDonald’s, néhány Pizza Hut és egyebek. KFC-t viszont még nem láttam, a Wendy’s pedig innen is kiköltözött. Ezekről viszont nem érdemes beszélni, elvégre „a Big Mac itt is Big Mac, csak itt der Big Mac-nek hívják”.

Nos, egyelőre erről ennyit – a menzán még nem ettem annyit, hogy fussa belőle egy informatív beszámolóra, a Bratwurst-ról és a Haxen-ről pedig majd legközelebb.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.