Általában nem szeretek olyan házibulikba menni, ahol a társaság nagy részét nem ismerem, de tekintve hogy ebbe az országba is úgy érkeztem, hogy senkit nem ismertem, elvetettem sajátos hülyeségeimet, és lám, jól is éreztem magamat. Egy lakásavató buliban vettem részt kevert finn, észt, német és magyar társasággal. A fenti nemzetek ételkülönlegességei végigkóstolása után (az észt saláta jött be a legjobban) a folyadékbevitellel akadályoztam meg a csontritkulás kialakulásának veszélyét magamnak, illetve az engem követő három generációnak. A pálinkától viszont minden külföldi egyöntetűen úgy fél, mint a tűztől, mondjuk ez a finn vodkára is igaz.

Mivel ismét későn értem haza, már azelőtt lenyomtam az ébresztőórát, mielőtt még megszólalt volna, elvégre vasárnap az Úr is megpihent. Persze ő nem tervezte aznapra a nymphenburg-i kastély meglátogatását - mire magamhoz tértem már nem lett volna értelme elindulni, pedig olyan gyönyörű nap volt, na mindegy, majd holnap. Cserébe legalább elintéztem a ház körüli teendőket.

Az gondolom nyilvánvaló, hogy ma időben felkeltem, és az ablakon kinézve ködös, felhős idő fogadott. Gondolkoztam ismételt halasztáson, de egyrészt ennél már csak rosszabb lesz, másrészt meg én szeretem az ilyenfajta időjárást, csak az eső ne essen. Mire a kastélyhoz értem, el is oszlott a köd, s így tudtam gyönyörködni a parkban. Persze az egy kicsit bökte a csőrömet, hogy néhány helyen munkálatok folytak, de végül is nincs főszezon, ilyenkor kell az ilyet csinálni. A kastély belülről is szép - már ha valakinek a barokkot is túlszárnyaló aranyfüstös freskók a szépségideálja. Időm nagy részét a kastély udvarán töltöttem (ahova amúgy ingyenes a belépés), elvégre a parkról készült képek adták meg a végső motivációt München meglátogatására. Pár óra séta után emberesen megéhezve a Viktualienmarkt (piac a belvárosban) felé vettem az irányt, elvégre a kóstolt bajor/német specialitások listájáról még hiányzott a Schweinshaxe (en.wikipedia.org/wiki/Schweinshaxe). Erről bővebben holnap fogok írni, egyelőre csak annyit, hogy baromi jó, de kurva sok.

Holnaptól megint fejest ugrok tanulmányaimba, illetve kipróbálom a Currywurst nevű német ételkülönlegességet, kivégezve ezzel a "megízlelendő német specialitások" listámat.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.