Mentorom elutazása hatalmas űrt kreált mikroverzumomban és erre hétvégi programom hiánya döbbentett rá. Legtöbb ismerősöm a héten még beadandók és vizsgák miatt mondott szisztematikusan nemet szórakozási javaslataimra, és adoptív mentorom, aki a last-minute programok lelkes híve, nem elérhető. Így kénytelen voltam itthon maradni, mivel egyedül végezhető kulturális program nem jutott az eszembe, mert már mindent megnéztem Münchenben. Ezt is megértük.

Egy barátom viszont szombaton végül megkeresett, hogy látogassuk meg együtt a tőlem fél kilométerre található Michaelibad uszodát. Tudtam, hogy nem volt hülyeség fürdőgatyát hozni. Végül elúszkáltunk, kihasználtuk a helyi beltéri csúszda által kínált lehetőségeket és főttünk a kültéri forróvizes medencében, miközben alig pár méterre tőlünk hatalmas hókupacok voltak. Sok a dolgom még a héten, de mondanom sem kell, ide még visszajövök.

A hét eleje pedig tanulással ment el, illetve előző bejegyzésem írásával. Továbbá megszerveztem a hazautat is, akinek nem mondtam volna: ezen a hétvégén, pontosabban vasárnap fogok hazamenni. Erasmus-aranyélet ide vagy oda, már várom, hogy otthoni környezetembe visszatérhessek.

De az utolsó napokat ki kell használni, úgyhogy tegnap dobtunk barátaimmal egy rendes búcsúbulit. És pont jókor: a hamvazószerdát megelőző nap Németországban kiderült, hogy kurva nagy dolog, és mindenki ünnepli. Az egész város reggel nyolctól alkoholba volt áztatva és mindenki farsangi jelmezeket viselt. A Marienplatzra pedig színpadot és sört mérő bódékat állítottak. Körülbelül ilyennek képzelem el az Oktoberfestet, nagyon hangulatos volt. Este mi is csatlakoztunk az ünneplőkhöz a Bier- und Oktoberfestmuseum nevű hangulatos echtebajor kocsmában. Jelmezzel nem készültem, úgyhogy csak feldobtam magamra szemüvegemet, félrefésültem a hajamat és a frissen lemondott Christian Wulffként mutatkoztam be. Végül hajnalig mulattunk, átmentünk egy másik szórakozóhelyre, ahonnan három óra körül ki is tessékeltek bennünket zárórára hivatkozva. Egy barátnőmmel még sétáltunk a városban, hátha találunk egy klubot, de sajna már minden zárva volt, úgyhogy egy youth hostel bárjában vártuk meg az első metrót. Ez és hasonló élményeim azt jelzik, hogy bizony Münchenben korántsem pezseg annyira az éjszakai élet, mint Budapesten. De nem panaszkodom, így is megfelelő állapotban értem haza.

Ma hazautazással kapcsolatos ügyeimet intéztem és együtt ebédeltem egy barátommal, miközben úgy éreztem magam, mint a főtt halál. Este pedig egy lengyel barátom házibulijára megyek. Megadjuk a módját a távozásnak, kéremszépen. Cause we find ourselves in the same old mess, singin' drunken lullabies.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.