Fogadalmamhoz méltó módon ezt a vasárnapot is Pinakothek látogatással töltöttem; ezúttal a Neue Pinakothek ajtaján léptem be. Azaz vonszoltam be magamat. A vasárnap reggeli ébresztőóra melódiájához ugyanis még mindig nincs hozzászokva elkényelmesedett dobhártyám. Nyilvánvalóan itt is gyönyörű műveket láttam számomra ismertebb és ismeretlenebb művészektől is, az előbbiekből egy kis ízelítő: Caspar David Friedrich, Rodin, Toulouse-Lautrec, van Gogh, Degas, Monet, Manet és Munkácsy. Napom hátralévő részében nem műveltem semmi érdemlegeset, leszámítva azt, hogy az Ostbahnhof környékén találtam több vasárnap is nyitva tartó üzletet is, így talán már nem kell annyira takarékoskodnom a kenyérrel.

Másnap takarítani akartam, de végül csak arra nem szakadt időm. Adoptív mentorom meghívott még réges-régen egy hétfő este tartandó mentor-mentorált előkarácsonyra, amire ajándékot kellett szereznem. Ja, és a hazautamat is elkezdtem végre szervezni. Na jó, mindezek mellett lett volna bőven időm kitakarítani, inkább a pocsék hangulatom akadályozott meg az egészben. Legtöbb ismerősöm a héten haza-/elutazik, az én jövő heti időpontom viszont még baromi messzinek tűnik. Na meg az évfordulónk is aznap volt; tudtam/tudtuk, hogy így lesz, de attól függetlenül még szarul érintett. Na baszki, olyan, mintha egy Jaguar XJ kormányába kapaszkodva sírnék a benzinárakról, lépjünk is tovább - végül elmentem a buliba, és az azt követő sörözésre, és egész jól el is voltam. Ajándékba egy emberesebb doboz Ritter csokit kaptam, gimis tradíció alapján el is osztogattam a negyedét. Hajnali kettőkor bújtam végül ágyamba.

Ma sem zúgott a porszívó a szobámban, nem is fog a hét végéig - nincs akkora rendetlenség, hogy most ezzel szívjak (höhö). Órám után egy német barátommal beszéltük meg szünet után közösen tartandó kiselőadásunk struktúráját. A Ph.D.-s szemináriumvezető egy harminc évvel ezelőtt írt (és azóta nem "frissített") könyvet jelölt ki referátumunk alapjának. Ja, és a cockney dialektusról kellene beszélnünk. A szöveg átfutása után amatőr szakértői szememmel is meg tudtam állapítani, hogy a benne szereplő információk/adatok nagy része már a könyv megjelenésének évében elavultnak számíthatott... meglátjuk, mit hozhatunk ki belőle, mivel ennél naprakészebb témáról írott könyv nincs a könyvtárban (wtf...). Vonatjegyemet pedig nagy nehezen megszereztem, úgyhogy elkezdhetem beosztani szerelmes hazámban töltött napjaimat.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.