Vizsgáimon túlesve nem sok tennivalóm volt az egyetemen. Részt vettem utolsó, főként megírandó beadandóimmal kapcsolatos last-minute információkat nyújtó óráimon, és el is kezdtem kidolgozni hátralévő esszéimet. Ezen kívül viszont már csak adminisztratív teendőim vannak. Apropó, a következő félévem órarendjét is összehegesztettem.

Szerdán még egy utolsó-utáni találkozást megejtettünk mentorommal és egy kedves magyar barátommal. Nosztalgikus társalgással átitatott keserédes estét töltöttünk a legutóbbi házibuli helyszínén, de legalább ismét végig németül beszélgettünk. Azért csak sikerült nyelvi szinten fejlődnöm egy kicsit, még ha nem is olyan félelmetesen drasztikusan, mint ahogy eredetileg reméltem.

Péntekre egy egész éjszakás ünneplést terveztünk barátaimmal, ugyanis néhányan már hazatérnek a napokban. A terv szerint törzshelyünkön elfogyasztottunk volna pár sört és utána továbbálltunk volna egy tetszőleges szórakozóhely homlokzatának leszakításának céljából. Az alapozás viszont egyeseknek túl jól sikerült, az éjféli záróra után a többség kijelentette, hogy túl fáradt a napkelte megvárásához és különben sincs hangulat és jaj. Végül még ellátogattunk egy koktélbárba, ahonnan szinte búcsú nélkül szétszéledtünk. Durcás kisgyermek módjára zsörtölődtem magamban a két órás menetidővel rendelkező éjszakai járaton. Minden megtervezett este katasztrófába fullad. Faszkivan.

Mára nem volt programom, mert az előző estét akartam kiheverni - nem gondoltam volna, hogy a hazaúton meg fogom tenni. Holnap viszont egy barátommal meglátogatom Nürnberg városát, este pedig utolsó-utáni-utáni találkozóm lesz adoptív mentorommal.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.