Hatalmas volt a késztetés, hogy ébresztőórámat lenyomva álmodjam tovább az igazak álmát délutánba nyúlóan, de eddigi tapasztalataim alapján  a helyi múzeumokra időt kell fordítani - nem érdemes csak úgy végigszaladni rajtuk. A mai napra pedig a régóta tervezett Alte Pinakothek meglátogatását szántam - az időjárás tökéletesen megfelelt ennek a tervnek, már kezd hűvösebb lenni és a szél is fújdogál, ellehetetlenítve kinti program szervezését. December környékére csak beköszöntött az októberi idő.

Különösebb kalandok nélkül megjártam az utat, és magáról a kiállításról (ami ugye hétvégenként egy euróba kerül) sem akarok sokat írni, mert a képzőművészeti alkotásokra való bölcsésznyáladzásnak is megvannak a maga külön fórumai, csupán annyit osztanék meg, hogy fenomenális élményvolt amatőr alatti műkedvelő számára. Szokásom szerint csak a címet néztem meg, az állandó kiállításnak nem néztem utána "majd meglepődöm" alapon. Így felettébb vicces fejet vágtam, amikor szembesültem azzal, hogy a kiállítótermek tömve vannak híresebbnél híresebb európai művészek híresebbnél híresebb műveivel. Albrecht Dürer és Albrecht Altdorfer festményeire még számítottam is, de Rubens, Rembrandt, Raffaello, Stom és da Vinci és még sok mások műveire viszont már kevésbé, pláne nem ekkora mennyiségben. Élmény volt ezekkel a képekkel egy teremben lenni, és aki véletlenül egy vasárnapi napon erre járna, az ki ne merje hagyni.

Amúgy ennyit a máról, most nem próbálok versenyre kelni a "Háború és béké"-vel bejegyzésem hosszát tekintve, mint legutóbb, csak ezt "mostazonnal" meg kellett osztanom.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.