Folytatom ott, ahol legutóbb abbahagytam - egy kellemes vasárnap délutánra kedves szállásadóim áthívták pár ismerősüket kávéra és süteményre, köztük egy magyar úrihölgyet, a német férjét és a magyar-német nyelven nevelt gyermeküket (implicit korrigálása múltkori beszámolómnak, ahol tévesen arra utaltam, hogy a teljes család magyar). Kellemesen eltársalogtunk, élményeket illetve tapasztalatokat cseréltünk, majd a német úriemberrel ittunk egyet az általam szállásadóim számára ajándékba hozott szatmári szilvából, ugyanis egy idő után a magyar tömény italok minőségére terelődött a szó, és az úr felettébb izgatottá vált a pálinka szó hallatán :) Napom hátralévő részét pedig az utolsó utáni pillanatban elpakolt Stronghold címet viselő ezeréves stratégiai játékkal nosztalgiázva töltöttem, elvégre tudtommal vasárnap nincs nyitva semmi, a tömegközlekedési eszközök is ritkábban járnak, és különben is, rám fért már egy kis kockulás.

Ez a hangulat a további napokra is átragadt, noha eljárkáltam ügyeket intézni (telefonvásárlás, lakcím-bejelentés, beiratkozás és ilyenek - dióhéjban az Észrevételek 2. bejegyzésben olvashatjátok a tapasztalatimat, bővebben pedig majd később az ügyintézésekről szóló posztban fogok róluk értekezni) és a ház körül is tevékenykedtem (mostam, bevásároltam, satöbbi), két dolgot leszámítva nem nagyon csináltam semmi érdekfeszítőt, főként az időjárás miatt. Az egyik kivétel tegnap délután történt - tartósan kellemes volt az  idő, úgyhogy gondoltam, csak elmegyek az Ostpark-ba, ha már az első napomon nem sikerült. Úton odafele beugrottam egy szupermarketbe és vettem pár dolgot (gy.k.: sört), majd egy fél óráig mászkáltam a mellesleg szép és jól karban tartott parkban. Egy patak partjától nem messze találtam is egy ideális padot, ahol sütkérezve kibonthattam folyékony kenyeremet, és bárgyú mosollyal orcámon bámulhattam a patakban úszkáló kacsákat. Körülbelül egy óráig ücsörögtem, amikor is szépen lassan, sorjában elkezdett tőlem pár méterre partra szállni úgy körülbelül tizenöt kacsa, és megindultak felém a fűben kutatva. Noha nem vagyok annyira városi ficsúr, hogy ne tudjam, hogy a vadkacsa alapjában véve nem kifejezetten agresszív/emberre veszélyes állat, egy pillanatra elfogott a pánik, elvégre egy is képes bármelyik pillanatban a fejem felett elreppenve homlokon szarni, nem hogy tizenöt. Ennélfogva logikusnak tűnt, hogy szándékaimat tisztázva felveszek a pad mellől egy makkot, és a közelükbe hajítom, hátha esetleg az keresik. Nem azt keresték, de tettemen felbátorodva innentől kezdve egyenesen felém vették az irányt és pár másodpercen belül teljesen körbe voltam véve kacsákkal, akik félrehajtott fejjel várták, hogy adok nekik valamit (a francnak kellett kivennem a mézeskalácsot a zsebemből...). A szituáción pár járókelőhöz hasonlóan jót röhögtem, így hát végül továbbálltak. A másik kivétel pedig a szállásadóim által üzemeltetett vendéglő (Cafe L'AMAR) meglátogatása volt, ami a mai napon következett be. Nagyon hangulatos olaszos stílusú lounge-szerű étterem/kávézó, és az árak is egész jók, ha bárki Münchenben jár és unja már a Bratwurstot, annak csak ajánlani tudom - én enyhe honvágytól és az emlékektől mélyeket sóhajtva egy chili con carne-t fogyasztottam :)

Mára ennyi, innentől kezdve a következő két mondat, amit hallani szeretnék, az úgy hangzik, hogy "Greetings Sire! Your stronghold awaits you!"

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.