A pálinkával érdekes viszonyom van. Jó magyar embör módjára nem vetem meg, mégis tudom, hogy tisztelettel vegyes félelemmel kell bánni a rendes házival. Ennek ellenére bevallom őszintén, előfordult párszor, hogy átestem a ló túloldalára; idén nyáron, illetve a kiutazás előtti pár bulin pedig végképp le kellett vonnom a következtetést, hogy egy rendes pálinka márpedig (számomra) nem a legmegfelelőbb kelléke egy társas iszogatásnak.

Ehhez méltó módon szánalmas óvatossággal indultam a kedves magyar hallgatótársnőm által rendezett pálinkázásra - persze azért vittem a törkölyt. Mivel legutóbbi közös programunkról eléggé elkéstem, ezért németesen időben indultam el, elvégre München másik felébe kellett eljutnom. A városközpontba érve örültem ennek a döntésnek, mivel a metrók tele voltak Bayern sálas/sapkás/mezes úriemberekkel illetve úrihölgyekkel, és feltételeztem, hogy emiatt nehezebben fogok a célpontomig eljutni. Tévedtem. A metrójáratok megkétszereződtek és a japán földalattihoz hasonlóan vasúti dolgozók segítettek fel mindenkit a szerelvényekre (gy. k.: passzíroztak be mindenkit a kocsiba, amíg be nem tudták rendesen csukni az ajtót) - csak a fehér kesztyű hiányzott. Természetesen így fél órával előbb értem volna a találkozópontra, úgyhogy tettem egy kis kitérőt és leugrottam a Fröttmaning megállónál, hogy megnézzem a pirosan világító Allianz Arena-t akció közben is. Persze a köd miatt alig láttam, a tömeg miatt nem tudtam túl közel jutni, de legalább már elmondhatom magamról, hogy láttam már igazi Bayern szurkolót közelről.

A helyszínre érve találkoztunk a többiekkel és elkezdtünk iszogatni és beszélgetni. Sajna megint átestem a ló túloldalára - annyira vigyáztam arra, hogy ne igyak sokat, hogy alig ittam valamit, sőt megkaptam a "józanság képviselője" gúnynevet is. Félreértés ne essék, így is nagyon jól éreztem magam, továbbá nyilván nem versenyivászaton vettem részt, meg nem kell részegnek lenni ahhoz, hogy jól szórakozzon az ember gyermeke, blablabla; titkon egy kicsit még büszke is voltam arra, hogy az életemért aggódó (illetve múltbéli csintalankodásaimról tudomással rendelkező) emberek egy részének most megmutattam, ki a faszagyerek. Megint sokat pofázok, röviden szólva jó volt a pálinka, jó volt a társaság, kellemes volt az este.

Az egyetem még létezik, szorgalmasan be is járok, még hozzá is járulok az órákhoz, melyek ezt megkövetelik. Ma chilit főztem a hétvégére, mivel elnéztem a legközelebbre tervezett kirándulásunk dátumát és azt hittem, holnap lesz. De így legalább el tudok menni egy házibuliba, ahova meg lettem hívva. Viszem a maradék pálinkát is, hátha ezúttal nem leszek ennyire óvatos.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.