Eseménydúsabb hétvégét akartam, és végül is meg is kaptam – szombaton a Deutsches Museum-ban jártam. Bővebb tájékozódás híján szépművészeti kiállításra számítottam, úgyhogy enyhén meglepődtem, amint az első kiállító-terembe lépve kőolaj-kitermeléssel kapcsolatos tények, érdekességek és roppant részletes makettek fogadtak. A budapesti Csodák Palotája jutott róla az eszembe (vagy inkább amilyen az volt tizenhárom éves koromban), persze sokkal grandiózusabb és sokoldalúbb kivitelezésben. A bányászattól kezdve a fizikai jelenségeket, törvényeket szemléltető aranyos kísérleteken át az űrutazásig mindenről van legalább egy hatalmas kiállítás. Az első termeken még ráérősen sétálgattam végig, mindent alaposan szemügyre véve, de egy idő után már belefáradtam a sok információba, és a számomra érdektelenebb dolgokra csak futó pillantást vetve lézengtem tovább. A repülőgépeknél illetve a hajóknál persze sokáig leragadtam, elvégre casual geek-ként vertem a nyálam a második világháborús játékokból ismert életnagyságú Messerschmidt-ekre. Noha kora délután érkeztem, így is zárásig maradtam, anélkül, hogy ez nekem feltűnt volna – az épület egyszerűen túl nagy ahhoz, hogy a meglátogatása egy fél napba beleférjen. Persze amit akartam láttam, és utána kiderült számomra, hogy ha szépművészeti alkotásokat szeretnék látni, akkor a három müncheni Pinakothek egyikét (vagy mindhármat) kell meglátogatnom (Kanti, ha fogadtunk volna, lógnál egy ezressel). Na, azt majd legközelebb.

Vasárnapra egy kedves magyar hallgatótársam meghívott egy iszogatásra a mentorával, illetve a mentora többi mentoráltjával. Erről annyit, hogy végre sikerült egy központi helyen fekvő, kedvezményes árakkal rendelkező kocsmát találni, a sör pedig még mindig baromi jó, de ismét szemtanúja voltam annak a ténynek, hogy bennszülött németekkel sörivásban nem érdemes megpróbálni lépést tartani.

Hétfőn beiratkoztam a könyvtárba és a menzára. Az előbbiről annyit, hogy a központi és a kari könyvtárak teljesen eltérő rendszerrel rendelkeznek: a központi könyvtár teljesen OPAC-centrikus (online könyvkatalógus), legtöbb könyv nem lapozható át gyorsan egy polcról frissen leszedve, hanem szépen online kérelmet kell benyújtani, amit legkorábban másnapra teljesítenek, úgyhogy kedvelt last-minute kutatómunka-akcióimra nemigen lesz lehetőség (mondjuk, valamilyen szinten örülök annak, hogy ez most derült ki). A kari könyvtár kötetei meg szinte csak helyben használhatóak, viszont ami nekem kellett volna, az sehol nem volt. A menza pedig a híresztelések ellenére nem rossz, és ahogy említettem, pokoli olcsó, csak innivalót ajánlott magunkkal vinni, víz ugyanis nincs, az üdítők meg drágák.

A mai napom nem volt túlzottan akciódús, mivel órákon/a könyvtárban/a menzán ücsörögve töltöttem nagy részét. Még pár ilyen nap, és kitalálok megint valami hülyeséget a következő hétvégére.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.